2011.02.10. 10:55
Bis Hundertzwanzig
Nyájas Olvasó, kevés ember akad a hazai politikában, akire fel lehet nézni. Ilyen például Fodor Gábor, aki baromi magas. De szakmája okán őt sem kedveljük igazán őszintén. Pláne, mióta sajtóközlemény tudatta, hogy metrón ment a minisztériumából a Parlamentbe dolgozni. Van viszont olyasvalaki, akit tényleg feltétel nélkül tisztelni és szeretni tudunk. Az illető ma nyolcvankilenc éves, és ezért a majd' kilenc évtizedért nem igazán irigyeljük. Sok boldog születésnapot kívánunk Göncz Árpádnak.
Utaltunk már rá: arra az elpusztíthatatlan kedélyű, kicsit mindig gunyorosan csillogó szemű emberre, aki felül tudott emelkedni politikusságán, és egy ország legkedveltebb embere, a nemzet nagypapája, mindenki Árpi bácsija tudott lenni. Mondjon bárki bármit, a mai napig az ő figurája az elnök etalonja. Kicsit a nagypapaságból is adódóan: nagyszülőknek és unokáknak, államfőknek és zembereknek ugyanazok az ellenségeik: a gyerekek/szülők, illetve a kormányok. És Árpi bácsi úgy tudott kikacsintani szerepe mögül, hogy nem lehetett nem szeretni.
Mindegy, többet ér ő annál, hogy itt ömlengjünk róla. Inkább küldenénk neki egy dalt, amire egész másért találtunk rá (a tegnapi jó időhöz kerestünk egy Somló-dalt). De azzal együtt, hogy minden idők egyik legrosszabbul szóló koncertlemezén szerepel a dal, passzol ide. Tessék hallgatni, ahogy a közönség együtt zúgja a zenekarral. Az még így is valami hátborzongató. Nem csodáljuk, hogy négy éve a Szigeten James hüppögött picit, mikor a közönség velük/helyettük suttogta a Rádiót (ha több tízezer ember suttog, az azért elég szépen meg tud szólalni, még úgyabbul, mint itt).
Valami ilyesmit küldenénk Árpi bácsinak is. Neki még valahogy elhisszük, hogy egy politikus akár jó ember is lehet.
Még nagyon sok boldogot, és üdvözöljük Zsuzsa nénit is, aki ebből a nyolcvankilencből vagy hetvennégyben jelen volt (mégis irigyek vagyunk.).
3 komment
Címkék: politika születésnap 90s göncz árpád árpi bácsi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.02.10. 15:35:00
Már akkor is kedveltem, és nekem sincs jobb szavam rá, mint a derű. Emberséges civilnek tűnt, és a liberalizmusa, ill. kötődése az SZDSZ-hez azoknak fáj a legjobban, akik áhítattal hallgatják a mostanit, amint Orbán-himnuszokat zeng tárogatón.
Azt is tisztelem benne, hogy vissza tudott vonulni. Igaz, múltkor Kunczével beszélgettek a Kommentárban. Kicsit unalmas volt...
Nagyon szomorú, hogy ma egy Schmitt Pál színvonalú ember tölti be azt a pozíciót, amely valaha annyira méltóságteljes és közkedvelt volt, hogy 80%-kunk szerette...
(És én Sólyomot is bírtam, holott egész más karakter volt. Szily Katalin pl. sokkal rosszabb lett volna.)
9254681315 (törölt) 2011.02.13. 06:43:49
El kell ismerni - még a kormánypárttal egyébként rokonszenvező emberként is -, hogy Schmitt Pál nem egyszerűen rossz elnök, hanem nála rosszabbat csak egyszer választott majdnem az Országgyűlés. (Igaz, nem volt még olyan sok elnök.)
Egy ilyen figura egész egyszerűen ciki, és még ha egy "aláíró embert" is akart magának a Fidesz - ez is szomorú -, legalább valami Mádl-féle, csendes professzort választhattak volna, nem ezt a szánalmas alakot. (És rohadtul utálom, hogy ilyet kell írni az ország elnökéről!)
Egyébként boldog születésnapot kívánok, elnök úr! :)