Nyájas Olvasó, volt már itt ez a dal. Nem a legvidámabb, amivel szolgálni tudunk péntek délután, de most éppen ez ugrott be. Akkoriban volt (hívjuk így) sláger, amikor talán másodjára volt szerencsénk Németországban vendégeskedni. Vagy talán még az első idején. Már nem emlékszünk pontosan. Csak arra, hogy már akkor is lájkoltuk volna, ha létezik ilyen hülye szó. De az még bezzeg a mi időnk voltak.

Nem feltétlen passzolna mondjuk egy születésnaphoz, de részünkről mégiscsak ezzel tisztelegnénk egy ilyesféle alkalom előtt. Sok remek kifejezéshez hasonlóan (ne menjünk messzebb, mint az ásdelmagadkispajtás-készlet, vagy a LOHUGY, de akár a Vitézy Dávidot még inkább eltörpítő "Hívjuk a villamost" - na, ebben még látszik a közlekedés törvényeinek ismerete) ez a szám is ezekre az évekre emlékeztet. Még valamikor a sötét 1999 előtti derűre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napilajk.blog.hu/api/trackback/id/tr93070217

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az elefántok nem felejtenek 2011.07.15. 16:01:46

Komolyan meghatott az a kedves fogadtatás, amelyet kommunikatívabb törzsolvasóimtól kaptam kreatív szünetem után. Ezek szerint nemcsak arra kíváncsi, aki az immár három és fél éves Amál-blogra kattint, amit az empíriokriticizmusról gondolok, hanem néha...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása