2011.07.15. 15:12
Automata félhomálybuzerátor
Nyájas Olvasó, volt már itt ez a dal. Nem a legvidámabb, amivel szolgálni tudunk péntek délután, de most éppen ez ugrott be. Akkoriban volt (hívjuk így) sláger, amikor talán másodjára volt szerencsénk Németországban vendégeskedni. Vagy talán még az első idején. Már nem emlékszünk pontosan. Csak arra, hogy már akkor is lájkoltuk volna, ha létezik ilyen hülye szó. De az még bezzeg a mi időnk voltak.
Nem feltétlen passzolna mondjuk egy születésnaphoz, de részünkről mégiscsak ezzel tisztelegnénk egy ilyesféle alkalom előtt. Sok remek kifejezéshez hasonlóan (ne menjünk messzebb, mint az ásdelmagadkispajtás-készlet, vagy a LOHUGY, de akár a Vitézy Dávidot még inkább eltörpítő "Hívjuk a villamost" - na, ebben még látszik a közlekedés törvényeinek ismerete) ez a szám is ezekre az évekre emlékeztet. Még valamikor a sötét 1999 előtti derűre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Az elefántok nem felejtenek 2011.07.15. 16:01:46
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
