Nyájas Olvasó, nem mintha más alkalmakkal nem öncélúan válogatnánk (vagy valami ilyesmi; a cél nem feltétlen ön, de az eredmény nyilván), de ma aztán különösen. Egy raklap dal, amiket ezért vagy azért lájkolunk. Egy évig megint nem lesz ilyen, nyugalom (esetleg nyugalunk, ha már többesszám – bár az a poén pontolyan, mint amilyet nem szívesen használnánk, mert).

Szóval: szerénység. Ha van valami, amit igazán szereünk magunkban, az a szerénység. Na jó, nem ezt akartuk mondani, hanem azt, hogy sokat nem magyarázkodunk, ha nem muszáj.

Itt minek is? Michel. Gerendás. És egy remek dal, amire egy Tóta W.-jegyzetben bukkantunk. Amúgy pedig ilyenkor szoktunk rádöbbenni, mennyire jó kis csapat is volt a Napoleon Boulevard (és milyen jól állnak maguknak most is).

Vannak kötelező szereplők. Ez például az úr legújabb lemezéről van.

Ez meg egy régebbi dala, egy másik énekesnővel.

Másik kötelező. Korai dal, de a mai napig bejön a pofátlan gagyisága. Az a zonograhangszín olyan förtelmes, hogy tanítani kellene.

Egy zseniális csapat: a pop legszebb zenei hagyományait felhasználva énekelnek olykor arcpirító, de minimum pofátlan dalokat (az eredeti klip is jó, csak nem szabad embeddelni).

Valami magyar is legyen már: naná, hogy ez. Megvan bakeliten, hát kell ennél több indok?

Ez meg kazettán, de nem is ez a lényeg. Friss volt, üde, pimasz, profi: és újrafelfedezte a minden marhaságra kapható Somlót is.

Apropó, Somló (pl.). Ahogy az a dob alattomosan elkezd dolgozni...

Még valaki a Nagy Generációból. Háttérben egy szívünknek kedves billentyűssel.

Ez is melankolikus, de nagyon szeretjük. Érdekes, sokáig nem tudtuk, hogy INXS. Eszünkbe sem jutott, hogy pontosan fogalmazzunk.

Megint magyar, a jazzesebb vonalról. Nyájas Olvasó, ha vagy olyan ínyenc, hogy itt tarts: felhívnánk a figyelmet a basszusgitáros hölgyre. Meg a hangszerére.

Szintén szolidan jazzes; anno egy komplett 80's-válogatást megvettünk ezért az egy dalért. Mondjuk azóta sem bántuk meg.

És akkor még nem is voltak svédek. Például a „diszkógömb” az aktív svéd szókincsünk fele. Nagyjából. Ha azt jelenti.

Ők is svédek, az agytröszt figyelemreméltó társasadalomfilozófus (a politikai kommunikáció és a digitális kultúra kapcsolatát elemző kurzusunkon még szakirodalom-listában is láttuk a nevét. LOL. Az ilyen helyzetekben szokták ezt mondani, pedig amúgy tényleg okos pasi).

Ez pedig egy Pa Dö Dő -dal feldolgozása. Baromi posztmodern, ahogy ebben a formában megszólal (mi minden reflektál itt mi mindenre, atyaég...). És baromi jó.

Pécs.

Egy tök akceptálható életcél.

Nyájas Olvasó, legyen Neked is szép napod!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.