Nyájas Olvasó, olykor kissé bosszantó, ha egyes dalok beépülnek az ember életébe. Lehetnek ezek bugyuta slágerek, de olyan dalok is, amikkel kapcsolatban valahol szomorú, hogy lehet aktualitásuk. Így voltunk az Európa Kiadóval is.

Most meg ez. Nem az a gond, hogy ezt tegnap annyian énekeltük együtt, a zenekarral, hanem az a hangsúly, amivel. Egy harmincéves dal esetében ez kissé aggályos, akárki akármit mond. És akkor a Kunigunda utcai csatáról még egy szót sem szóltunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.12.29. 20:31:03

Régi történet, és nem kizárt, hogy talán már itt is elhangzott, de jó és benne van több évtizednyi magyar történelem.

A nyilasok legnagyobb besúgója vidáman ücsörög az udvaron a felszabadulás után.
Kérdezik tőle, nem menekül-e azok után, amit csinált.
Mire ő rendkívül nyugodtan:
- Szar emberre mindig szükség van.

Egyébként meg tényleg érdekes 2011-ben Magyarországon nem csak a zene miatt közösség élményt átélni egy koncerten.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: