Nyájas Olvasó, jövőben van a tavasz, kezdünk mi is új erőre kapni (egy jelentős terjedelműre duzzadt írásmű előállításán nagyjából túlvagyunk, ami jó dolog), úgyhogy mutatunk is néhány alignosztalgikus slágert a napsütéshez.

A korai dalaikban több volt a zaj, mint a zene. aztán dicséretes gyorsasággal kötöttek ki ennél a zsánernél. Lásd még Shrek, de ha Napon sétálás, akkor bizony (nem firtatva Katrina és a Hullámok érdemeit), ők. Ha a Holdon, az persze megint más.

Ez más, hasonló korszakból: a triphop felől érkeztek a minőségi, szíves-lelkes-agyas popzenéhez. Nem lehet nem bólogatni rá. Héhéhhéjj.

Ez a legviccesebb: maga a lemez gyakorlatilag hallgathatatlan: zajos rapes-metálos-kiabálós izé (amihez képest még a numetál is öröm, bódottá). De ez a dal, a gagyi zongorahangszínnel és a gagyi videóval, és a felháborítóan fülbemászó dallammal egyszerűen kell ide. Pont. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.