2010.05.07. 19:25
A tíz legnagyobb kicsi sláger
Kis világunkban nem mindig a méret a lényeg, bár ez nem az utóbbi hetek, hanem inkább eddig életem tapasztalata is lehet. Nem is ez a fontos, hanem, hogy elkészítettem a Kicsi top listát, azaz összeszedtem 10 olyan dalocskát, amiben nem a „nagyokról” van szó. Csak nektek, csak most, akármekkorák is vagytok.
Kis sereghajtók: A bolygó, a "kém" és a tehén
Egy igazán közkedvelt csapat kevésbé ismert száma került a tizedik helyre: a Pál Utcai Fiúk romantikus Kisbolygója.
Sokkal frissebb formáció követi őket, de maradunk a romantikus vonalon: az Illúzió magával ragadó hangulatú magázódó vallomása, a Kicsikém.
Nyolcadik helyezettünk visszatérő vendég: az állatos listánkra is felkerült. Akkor is a neve miatt, most is, a Kistehén Tánczenekarról van szó, ezúttal a múltkori párbajból vesztesen kikerülő „Ha én egyszer nagyon megöregszem”. Örülök, hogy most bekerülhetett, egyrészt mert gyerekes klipje van, azzal meg ugye bármi el lehet adni. Másrészt mert elhangzanak benne ilyenek, mint, hogy „mosolyogj sokat, ne sajnáld mástól!”
Középen: A srác, a lány és a csillag
A hetedik helyre került a Besh o Drom Illés feldolgozása, az „Amikor én még kissrác voltam”. Nincs bajom az eredetivel sem, de ez egyike azon kevés újragondolt daloknak, amik túlszárnyalták az eredeti verziót.
Csöppet kivétel különleges jelzője miatt a 100 Folk Celsius Icipici kis meséje, de méretileg abszolút idevaló. És az a gyanúm, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nosztalgiával átitatott mosolygással hallgatja végig.
Ötödik helyezett a nevében is apróságot kordozó Kispál és a Borz a Kicsi csillaggal, ami egy ezer éves, ám örökbecsű darab tőlük. És külön szép, hogy majdnem egy az egyben Lovasinak a 2010-es Sziget után is megmaradó zenekarának is a neve.
Az élen az ország, a törpök és az Indián
Ha már a méretekkel foglalkozunk, akkor nem hagyhatjuk ki A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indiánt sem. Már csak Pici bácsi miatt sem. Egyébként meg - ahogy sok más LGT sláger – nagyon jó. A szövegre meg érdemes odafigyelni, főleg ha a fejünkben van egy aránylag kiterjedt diszkográfia a csapattól.
Harmadik helyezettünk két dolog miatt került dobogóra. Egyrészt a Kaukázus Kicsiországa egy eltalált, nem elcsépelt közhelyekkel teli, édes-szomorkás dúdolgatós szám. És mint ilyen erősen lájk kategória. Ehhez jön még egy másik, egy bizonyos rádión agyonjátszott daluk fontos tanulsága: „A legkisebb is számít!” Bronzot nekik!
Minden szentnek maga felé hajlik a keze, így nem csoda, hogy a kedves, kicsi hupikék lényekről szóló rajzfilmsorozat főcímdala lett a második. Főleg úgy, hogy ismerek két olyan embert is, akiknek majdnem hallható a hangjuk a magyar felvételen. Állítólag az ő osztályuk énekelte fel a vidám kis nótát, csak ők épp akkor hiányoztak. Hát igen, a törpök élete nemcsak játék és mese.
Természetesen az első helyezést rendkívül elfogultan osztottam ki. A Jazzékiel munkássága már jó sok éve kedves a füleimnek, Kicsi című számuk pedig az egyik kedvencem. Zeneileg, szövegileg, hangulatilag remek kis egységet alkot. És koncerteken még a lemezverziónál is jobban szól.
Szóval jöjjenek, a „kicsi dolgok, amikkel jobban érzel” és „kösz, hogy szóltok, /ha valamit elrontok”!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.