Ma ünnepli születésnapját az amber, aki fia születéséről Magyarországon értesült, egy koncert kellős közepén. Kötelező kör letudva, a továbbiakban nem kívánunk a kétségkívül megkapó, ám egyre sazkállasabb történettel (lassan a fiúcska is az lehet) foglalkozni. Mindenesetre nagyon sok boldog születésnapot kívánunk a Santana család összes tagjainak. Leginkább persze Carlosnak, aki (nem is olyan) kicsivel azelőtt már bőven játszotta a fúziós zenét, hogy annak egyáltalán neve lett volna.

Eredetileg persze latin rocknak vagy mi a bánatnak nevezték. As you like it, a lényeg úgyis a minőség. Arra pedig nemigen lehetett panasz. Még Jimi Hendrix korszakos, ám bosszantóan öncélú szerzeményeiből is mit ki tudott hozni...

Vagy itt van például (igazából csak ötleteket adunk, ugye tudja a Nyájas Olvasó?) a nyolcvanas évek nagy “slágere”. Annak idején ezzel (és egy borzalmas meseparódiával) csábítottak a koncertjére a Calypso rádióban. Amikor Déri János rádiózott még, Fiala János pedig normálisabb volt Benkő Dánielnél.

Igen, volt ilyen. Igen, tényleg piszok régen.

És a legutóbbi nagy visszatérés a köztudatba, egy zseniális dallal, amiből úgy áradt a fülledtség, hogy ahhoz képest Budapest hideg száraz hely. Orvosságok tárolására ideális. Még pár tucat ilyet, ha szabad kérni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.