Nyájas Olvasó, hoszasan nem rabolom ma az idődet. Talán nem bánod. Két örömhírt osztanék meg Veled mindössze, amiket nemrégiben csipegettem fel, mintegy jártomban-keltemben. Ami persze így nem teljesen igaz (annyit nem jártam és nem is keltem, de igazából tök randa, ha a kép alja előtt vége van a szövegnek, úgyhogy muszáj vagyok bő lére fogni a bevezetőket). Ajánlom, hogy Te is örülj, mert az egyik videót a Te érdekeidet szem előtt tartva szedtem össze.

Egyrészt az általunk (minimum) végtelenül nagyra becsült Dave Stewart twittel állandóan új lemezekről, meg állandó munkáról. Ha valaki ezzel együtt megmondja, hogy erről miért (az egyébként messze nem tökéletes) Gwibberből könnyebb értesülni, mint a Facebook főoldaláról (oda üzenget ugyanis, nem vagyok teljesen ostoba), akkor nagyon hálás leszek. Mindegy, bizakodva várjuk az új anyagot. Szerencsére a Sly-fi nehezebben emészthető vonala után átlagfül-kompatibilis anyagokat gyárt.

Ennek örömére talán a legnagyobb szólósláger (lájk):

És ami még jobb, Svédország válasza Mr. Stewartra (és Miss Lennoxra), Per Gessle is remekül van. Turnéztak egy nagyot Marie Fredrikssonnal, aki egyre jobban van, és a stúdióban is garázdálkodtak. Szóval, a jelek szerint lesz még ebből Roxette-lemez is, Az sem kizárt, hogy dupla anyag. Nyami.

Meghökkentő látványvilágú korai klasszikusért javasolt felkeresni Reckl Amál oldalát, mi itt inkább az örömünket fejezzük ki. Egy ideig úgy tűnt, egy új Rox-anyag valami ilyesmi lesz.

Márminthogy nem stílusra, persze. Finom utalás volt a címre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.