Nyájas Olvasó, dőlj hátra, kérlek. Folytatódik ugyanis a hatszor ötös sorozatunk, ma a második adaggal. Mai hősünk a svéd popzene nagyágyúja (nem, nem ABBA, és nem is Alexander Bard, bár az ötlet tetszik, köszi). Aki épp a vízvezeték-szerelő fiáról elnevezett csapattal játszik (Nyájas Olvasó, pillants a címre: ezt tudta belőle fordítani barátunk, a Gugli). Meg új lemezen dolgozik kedvenc kolleganőjével. Amit mi is lájkolunk, de ezt talán már említettük.

Per Gessle életrajzát tessen máshol keresni, mi a dalai miatt szeretjük. Oké, persze. Nyilván a meghatározó élmény a Roxette. Esetünkben a Crash! Boom! Bang! című lemez, 1995 körül. Nagyjából öt szám lett róla slágerlistás nóta. Megérdemelten. Ha meghallgatjuk a korábbi Roxette-lemezeket is, kiderül: ittenre fejlődött ki Gessle dalszerzői tehetsége teljes egészében. Biztos dallamok, remekül eltalált hangszerelések, és a kicsit pimaszkás ének is ekkortól vannak igazán együtt. Ráadásul mer izgalmasabb dalokat írni, mint a korábbi slágerek. Például egy ilyet.

Oké, a világot nem váltja meg. De tessen csak belekötni. Nem fog menni. Jelzem, a rajongók (mármint a hivatalosak) is ezt a lemezt tartják kedvencnek. Igazuk van.

És igazából az ezt követő sorlemezen derült ki, miért is érdemes odafigyelni erre a fickóra. Például azért, mert tetszőleges stílusban otthonosan tud alkotni. A korai Roxette afféle popos izé volt, aztán jött a szívünkhöz oly közel álló popos-rockos vonal. Aztán a visszatéréskor az erőteljesen technikus alapok. Amik akár ijesztővé is tehették volna a lemezt. Ehelyett kiderült, hogy a dalok semmivel sem rosszabbak ebben a közegben.

A következő kedvenc mégsem erről a bizonyos lemezről van, hanem az az utániról. Mert Per Gessle remekül tud a semmiből kirobbanó refrént írni. És ezt ráadásul még viccesen is tálalja: ha kell, jót röhög magán (igyekszünk a Joyride klipjéből Marie dresszét is ennek az attitűdnek betudni). Ja, és ez a stílus nagyon fekszik nekik.

És ha már szóba kerültek a kirobbanó refrének... Per bőszen twittel, fészbúkol, meg okoskodik a neten (sebaj), és egy interjúban kiderült: nem is sejtette, hogy ez a dal ekkora sláger. Vicces.

Ez meg egy másik nagy Roxette-sláger. Ezt is szereti a közönség. Okkal. Ütős verzió (és ráadásul lassan letudjuk a kötelező Rox-köröket is).

És alig marad lehetőség a szólistáról szólni. Pedig alanyi jogon (például a zenekarrá lett Son of a Plumberrel) is nagyon rendben van a produkció. Picit más, mint a Roxette, de nagyon jó. Lendületes dalai vannak az úrnak, pedig ő sem lesz már fiatalabb. De úgy tűnik, öregebb sem. Ezért külön lájk neki.

És ha már még egy szerelmes dalt kér, meg szóba került a humor is... Nos, ennek a dalnak a Tourism című lemezen van egy még jobb változata (a Tourism bizonyos szempontból a Crash!... felvezetése, már alakul az a Per Gessle, akit szeretünk). Ahol a dal Marie zongorás önkiteljesítése után átmegy countryba. Aki teheti, hallgassa meg, mert fenomenális. Mint általában a fickó, ha ez eddig nem derült volna ki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.