2010.12.18. 01:39
Egy kimittud margójára
Nyájas Olvasó, sajnos nagyon úgy tűnik, a Megasztár elvesztette minden báját. Olyannyira el, hogy Presser Pici bácsi helyett is mi szégyelljük magunkat. Szomorú az a pillanat, amikor szembesülsz vele, hogy az alázni eléd tolt szerencsétlenek produkciója a legigazibb zenei produkció. Mert ebben van természetesség, és a zene őszinte szeretete. Ami nélkül rég megette a fene az egészet.
Az első szériát mindenki figyelte. Őszinte érdeklődéssel, mert új, friss és jó volt. A Magyar Narancs címlapon hozta Tóth Verát és Oláh Ibolyát, anno Bakáts Tibor Settenkedő, formabontóan fogalmazó zsüror kellett ahhoz, hogy Bozóki miniszter bejuthasson a kulisszák mögé. Sőt: még a Heti Hetes is gratulált a nyerteseknek (érted, Nyájas Olvasó: a konkurencia gratulált. Magyarországon.).
Az ártatlanság bája, ahogy mondani szokás. Rég volt, azóta már a konkurencia is jégre küldött boldog-boldogtalant, keresgélt mindenféle tehetségeket, megasztárból is több van már, mint égen a kiscsillag (a holló vájja ki annak is a szemét, aki kitalálta a szót).
A botrányokról már nem is beszélve. Ez a széria is egy olyannal kezdte, hogy igazából tökmindegy, ki az év Megasztárja. Ebből az erkölcsi szarból már nem jönnek ki. Igen, a népművész bácsi. Pusztuljon meg, aki ezt az alázást kitalálta.
Ehhez képest már a szokásos tehetségtelenek mutogatása már csak feltűnőnek sem mondható.
Nem lenne az, ha nem lenne benne valami furcsa (különösen az amúgy bizonnyal tehetséges Kökény Attila gyerekes-zongorás jóízlés elleni merénylete óta). Jelesül az, hogy ennyi unalmasra csiszolt, szülőfalujában méltán világhírű kellemkedő tucatprodukció után végre megint eszünkbe juthatott, miért is volt ez a műsor valaha fontos.
Mert arról szólt, amitől a zene oly különleges valami: öröm benne feloldódni. Amitől öröm énekelni. Ahogy azt az LGT fogalmazta meg (egy árnyalattal) cizelláltabban: Nem baj, ha mindenki énekel. Nem baj, ha nem nagyon jól. Nem baj, ha mindenki mindenki lesz. Nem baj: mert egyedül nem tudom jól.
Nyájas Olvasó, ez a szomorú igazság: ezeket a szerencsétleneket volt a legjobb nézni. Ahogy kiálltak a színpadra, vállalták saját (számos) korlátaikat, és énekeltek, mert szeretnek énekelni. Még a Bikicsunáj is jó volt, szerethető megint pár pillanatra. Inkább, mint először. (03:15-től).
Nyájas Olvasó, nálunk ők voltak az év produkciója. És persze gratula a nyertesnek is.
· 1 trackback 9 komment
Címkék: megasztár kakiszex
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Nyitok egy jósdát :-) 2010.12.18. 15:06:25
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
magyar-magyar szótár 2010.12.18. 06:01:33
és Pici bácsi még dicséri ezt a brancsot meg a hangszerelést és letúrják a versenyzőt, akit lehetetlenül "kisér" a zenekar.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.12.19. 00:22:22
Az örömzenélés, ill. az öröm maga meg nem trendi manapság. Helyette az erőltetett, generált érzések dívnak. Máskülönben hogy jutott volna Szíj Melinda ilyen messzire?
Egyébként ebből a választékból nem baj, hogy ez a csaj nyert. De a fejemben meg sem fordult egyszer sem, hogy akár neki, akár a jimmytátornak megvegyem majd a lemezét.
@magyar-magyar szótár:
www.youtube.com/watch?v=ML958foaRm0
De jó is volt...
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.12.19. 11:55:46
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.12.19. 11:58:16
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.12.19. 13:23:56
Pierrot, nem csodálom, ha ilyesmikben már nem vesz részt. A mostani zsűritagokkal nincs is címlapsztori a Mancsban, mint vele 2004-ben.
SlafRock · http://holdontul.wordpress.com/ 2010.12.19. 14:19:00
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.12.19. 14:30:06
De ez akkoriban volt, mikor az esemesezős gálaműsort még tehetségkutatónak lehetett nézni (sőt: még a benne szereplők is elhitték ezt néha).