Nyájas Olvasó, nosztalgikus némileg a címadás (kezdünk egyébiránt attól tartani, hogy errefelé újabban minden kicsit az, de mivel vagy tíz éve azt gondoltuk, ez az életkor már mondhatni az elmúlásnak egyfajta előszobája, tulajdonképp menthető a helyzet – talán...). Voltak idők, mikor mi is gyakorta adtunk ilyen címeket (no jó, az értelmetlen és masszív nyelvhelytelenséggel operáló iskola már akkor kezdett nagyon divat lenni, mikor mi azért már nem). Más kérdés, hogy mire nekiálltunk írni a posztot, megjavult az idő. De cserébe nem lesz Balázs Fecó a listában (egyébként sem szántuk ide, nyugalom).

Wei Wu Wei sem, pedig majdnem bekerült. De a link, amit találtunk, becsapós volt. Szóval, először (mit ad az ég) Dave Stewart (and the Spiritual Cowboys) In This Little Town című felkavaróan hangulatos nótája villant be, Még a koncertverzióból is átjön, miért szerethető igazán ez a dal.

 

Aztán beugrott egy némileg tempósabb szerzeménye, még Eurythmics korából. Hasonló vonal, csak nincs videója, úgyhogy maradtunk az áthidaló megoldásnál: egy közismert esős nóta a Júritmiksz együttes előadásában (utóbbi félmondatot kéretik B. Tóth László lelkes hangjával elképzelni – nem tudjuk megmondani, miért, de szerintünk az passzol ide).

 

Aztán persze beugrott egy másik szívünknek kedves duó is. Van daluk, aminek konkrétan Rain a címe. Speciel a Tourism című lemezen szereplő változat szerintünk jobb (keményebb, ahol keményebbnek kell lennie), de amúgy meg pont a refrénje igazán izgalmas. Úgyhogy.

 

Vicces, hogy ez a dal is a Tourism miatt kedves a szívünknek. Ráadásul mindig úgy éreztük, hogy címben rímel a Police méltán sokra tartott King of Pain című dalára is (lásd még a Tears for Fears Raoul and the King of Spain című dalát a kilencvenes évek közepéről).

 

Aztán persze beugrott Sting is (szinte követhetőnek érezzük a gondolatmenetünket, hmm...), ahogy az esőről álmodik. Oleiolé.

 

És egy több dalban is visszaköszönő sor eredetije: Do I have to tell the story of a thousand rainy days since we first met? Tijó-ó-é-ó. Sting hajlamos a szöveg bonyolultságát oldani (lásd még: De Doo Doo Doo, De Da Da Da).

 

Hát így valahogy.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napilajk.blog.hu/api/trackback/id/tr683091822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

padmasambhava 2011.07.24. 10:29:11

www.youtube.com/watch?v=rgwGTBPhf5c

14°C van nálunk és esöre áll - és kapar a torkom

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.07.24. 14:05:48

@padmasambhava: Kiütéssel győztél. Supertramp, hát persze!

padmasambhava 2011.07.25. 08:03:08

@stivanleroy: szó sem lehet róla ! Nem verekszünk - hanem diskurálunk itt.

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.07.25. 10:24:04

@padmasambhava: Én is így gondoltam. De elfelejteni a fifikásan fülbemászó dallamok atyaisteneit... Hát, ez nem szép dolog. Erre utaltam mindössze :-)

padmasambhava 2011.07.25. 10:46:32

@stivanleroy: Supertramp volt az elsö "nyugati nagylemezem" az átkosban, a rádióból vettem fel még csévés magnóval - olyan 1974-75-körül. Hiába, már zsenge gyermekkoromban is igen jó zenei izlésem volt ...
süti beállítások módosítása